…Főhatalomváltozás ürügyén Erdélynek majdnem minden történelmi-kulturális emléket hirdető szobrát, domborművét, kegyeleti oszlopát megsemmisítették. Kölcsey márványalakját Szatmáron lenyakazták, Petőfi kőszemeit – fejéregyházi domborműveden, László! – fejszével verték ki. Érthető, barátom, hogy nemzeti pantheon-álom, térplasztika helyett a kisplasztikában bizonyítottad ragyogó képességeidet. Magad is, akár kiváló társaid. Ötvösművészet, ékszer, karperec, kösöntyű, függő, tenyérnyi plakett, fülcimpányi tér a sors által nem nyitott, szabad tér helyett.
A műfajhalmozás transzilván kényszer, ám a fölsorolt munkák művészi kivitele szépség és szellem, hagyományápolás. Oda mutat, ahol végül napjainkban, kedves ünnepelt barátunk, a sors számodra is teret nyitott, bár egyidejűleg nem nyitotta meg a mecénások zsebeit is. Lehetnek akár Michelangelóink is: nincsenek Gyula pápáink.
Mégis-mégis boldog voltam, hogy történelmi emlékezetünket gyógyító munkáid elkészülhettek. Szent Istvánod, Orbán Balázsod, Márton Áronod, Petőfi Sándorod, meggyalázott arcú mártírunk után a második, a marosvásárhelyi, hogy csak róluk szóljak most. Akik történelmi tarvágás után újból szálfanövekedést juttatnak eszünkbe, erdélyi magyarok drámai exodusában a szülôföld marasztaló vigaszát is jelzik.
Ha Petőfi bronzalakja itthon van Marosvásárhelyt: reményeinkben már Kossuth is földereng, aki Széchenyivel együtt hiányzik mellőle.
Ha Orbán Balázs otthon van a székely anyavárosban: visszatértének örömében a szobrász hatalmán is eltűnődhetünk. A legnagyobb székelyt, székelymagyart – Jókai, Kemény Zsigmond, Klapka mellett Victor Hugo is látta, csodálta. Mostantól kezdve bronzalakjában olyannak látjuk majd őt, amilyennek a hódolat és ragaszkodás érzelmeivel te örökítetted meg számunkra.
Emlékezetünket gyógyító cselekedet volt ez is. Ideje hát az elismerés mellett jókívánságomat hallatni. Nem puszta metafora, hanem botanikai közlés, miszerint van kaktuszféle, amelyik hetven év után virágzik. Ha elhagyott szép tavaszaid változataként ez a kaktusz-ígéret is kedvedre lenne: szívemből kívánom, kedves Hunyadi Laci, még sok-sok jubileumra.”
Sütő András, Hunyadi László 70. születésnapjára írt, Történelmi emlékezetünket gyógyító barátunk, Hunyadi László! című leveléből (marosvásárhelyi Népújság 2003. november 15., szombat)
Tanulmányok
- 1952 marosvásárhelyi Művészeti Líceum
- 1959 kolozsvári Ion Andeescu Képzőművészeti Főiskola szobrász szak
Mesterei: Bandi Dezső, Izsák Márton, Ion Irimescu, Kós András, Vetró Artúr, Szervátiusz Jenő
Díjak
- 1995 Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kolozsvári testvérek-díja
- 2005 Magyar Művészeti Akadémia Koller-díja
- 2009 Magyar Örökség-díj
Egyéni kiállítások
- 1964 Csíkszereda
- 1970 Kolozsvár
- 1991 Marosvásárhely (ötvösmunkák)
- 2002 Kiskunfélegyháza
- 2003 Budapest (Székely Ház)
- 2003 Marosvásárhely
- 2004 Udvard (Szlovákia)
- 2006 Fertőszéplak
- 2006 Alsóőr (Ausztria)
Csoportos kiállítások
- 1951 Marosvásárhely
- 1957 Kolozsvár (iparművészeti kiállítás)
- 1959 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1960 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1961 Marosvásárhely (tartományi tárlat) – Bukarest (portré kiállítás)
- 1962 Bukarest (portré kiállítás)
- 1963 Marosvásárhely (tartományi tárlat) – Kolozsvár (iparművészeti kiállítás)
- 1964 Marosvásárhely (tartományi tárlat) – Bukarest (országos biennálé)
- 1965 Marosvásárhely (tartományi tárlat) – Marosvásárhely (Tavaszi Szalon)
- 1966 Marosvásárhely (tartományi tárlat) – Marosvásárhely (Tavaszi Szalon)
- 1967 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1968 Marosvásárhely (megyei tárlat) – Bukarest (országos biennálé)
- 1969 Marosvásárhely (megyei tárlat) – Bukarest (országos iparművészeti triennálé)
- 1970 Marosvásárhely (megyei tárlat) – Bukarest (megyeközi tárlat)
- 1971 Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1972 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1973 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1974 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1976 Marosvásárhely (Tavaszi Szalon) – Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1977 Bukarest (Románia függetlenségének centenáriuma) – Marosvásárhely (megyei tárlat) –
Bukarest (országos kiállítás) - 1978 Marosvásárhely (Világ és Jel, megyeközi tárlat) – Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1979 Marosvásárhely (iparművészeti kiállítás) – Kolozsvár (megyeközi tárlat) –
Marosvásárhely (megyei tárlat) - 1980 Marosvásárhely (A központosított dák állam létrehozásának 2050. évfordulója)
- 1981 Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1983 Lablonek (Csehszlovákia – nemzetközi ékszerkiállítás ) – Marosvásárhely (A román
nemzeti állam megalakításának 65. évfordulója) - 1984 Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1986 Marosvásárhely (iparművészeti kiállítás)
- 1989 Marosvásárhely (megyei tárlat)
- 1990 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1991 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1992 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
- 1993 Keszthely és Zalaegerszeg (13 + 1 marosvásárhelyi képzőművész)
- 2004 Zalaegerszeg és Gödöllő (Természet és történelem, Abonyi Zsuzsával)
Köztéri alkotások
- Nyilka Róbert síremlék (márvány, 1963), Marosvásárhely, Református temető
- Laczkó Júlia síremlék (márvány, 1964), Kolozsvár, Házsongárdi temető
- Cantata profana, dombormű (kő, 1968), Szalárd
- Petőfi Sándor emlékmű (kő, 1969), Fehéregyháza, Ispánkút
- Barabás Miklós mellszobor (márvány, 1970), Kézdimárkosfalva
- Nemzeti Színház bejárata (fém, 1971), Marosvásárhely
- Benedek Elek szobor (kő, 1976), Gyergyószárhegy, Szoborpark
- Ballada szobor (kő, 1977), Gyergyószárhegy, Szoborpark
- Dombormű (vörösréz, 1978), Marosvásárhely, Nyári színház
- 1848-as agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés emlékmű (kő, 1980 – Kulcsár Béla tervei után Kiss Leventével közösen), Agyagfalva
- Csillár (fém, üveg, 1982), Marosvásárhely, Házasságkötő terem
- Hegyi Lajos síremlék (márvány, 1990), Marosvásárhely, Katolikus temető
- Apor Vilmos püspök mellszobra (kő, 1992), Segesvár
- Bözödi György dombormű (bronz, 1993), Bözöd
- Szabédi László dombormű (bronz, 1994), Szabéd
- Orbán Balázs egész alakos szobra (bronz, 1994), Székelyudvarhely
- Márton Áron püspök mellszobra (bronz, 1995), Székelyudvarhely
- Sükösd Ferenc dombormű (1995), Alsósófalva, Sükösd – emlékház
- Kemény János dombormű (bronz, 1996), Marosvécs
- Wass Albert síremlék (bronz, 1998), Marosvécs, Erdélyi Helikon emlékpark
- 500 éves fennállás emlékműve (bronz dombormű, 1997), Ákosfalva
- Múzsa szobor (kő, 1999), Hajdúház
- Bernády György dombormű (bronz, 1999), Marosvásárhely
- Haynald Lajos bíboros egész alakos szobra (bronz, 1999), Kalocsa
- Petőfi Sándor egész alakos szobra (bronz, 2000), Marosvásárhely
- Román Viktor szobor (bronz, 2000 – készült: 1955),
- Homoródszentmárton, Unitárius
templomkert - Szent István mellszobra (bronz, 2000), Marosszentkirály
- Horváth István dombormű (bronz, 2001), Magyarózd
- II. Világháború áldozatainak emlékműve (kő, 2001), Keszthely
- Bordi András dombormű (2002), Héderfája
- Petőfi Sándor mellszobra (bronz, 2002), Kiskunfélegyháza
- Hunyadi Károly dombormű (bronz, 2003), Keszthely, Agrártudományi Egyetem
- Szent Márton dombormű (bronz, 2003), Winden am See (Ausztria), Katolikus templom
- Wass Albert dombormű (bronz, 2005), Debrecen, Agrártudományi Egyetem
- Szent István egész alakos szobra (bronz, 2005), Kiskunfélegyháza
- Wass Albert dombormű (bronz, 2006), Budapest, XlV. ker., Kassai tér
- Petőfi Sándor dombormű (bronz, 2006), Segesvár, Eliada Főgimnázium
- Széchenyi Ferenc dombormű (bronz, 2006), Fertőszéplak, Katolikus templom bejárata
- Petőfi Sándor dombormű (bronz, 2006), Fehéregyháza, Magyar Ház
- Móra Ferenc dombormű (bronz, 2006),
- Kiskunfélegyháza, Szabadidő Park
- Pongrácz Gergely dombormű (bronz, 2006),
- Kiskunmajsa, 56-os múzeum és nyári tábor
Társasági tagságok
- Romániai Képzőművészek Szövetsége (1990-1994 között a szövetség marosvásárhelyi fiókjának elnöke)
- Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
- Barabás Miklós Céh
- Magyar Művészeti Akadémia
Munkahelyek
- 1959-től a marosvásárhelyi bábszínház báb és díszlettervezője
- 1960-tól a marosvásárhelyi Művészeti Népiskola tanára
- 1961-től a marosvásárhelyi Művészeti Középiskola tanára
- 1979-től teljességgel az alkotómunkának szenteli életét
Valamiféle eltéphetetlen folytonosság érzését sugallják a domborművek, a szarvasos, pávás, bikás motívumok, a rovásírásos díszítmények, a rézbe vésett, kalapált, inkább költött, az ötvöstálakba beleálmodott régi címerek, és az is külön öröm, hogy tudom, a legtöbb darab keletkezési éve 1990 vagy 1991. A legújabb munkákon egyre több a sima felület, kevesebb rajtuk a cizellálás, és érdekes, így még hatásosabbak, a felületek ritmusa mozgalmasabb, mint a régebbi aprólékosabban megmunkált rézvereteken, tálakon és plaketteken. Ez alkalommal módosul a szavak jelentése, mert mit tesz az, hogy régebbi vagy újabb? Az ötvösmunka szinte időtlen, beláthatatlanul kortalan. Évszázadokkal mérhető ezek élete. Kései kornak üzen a művész a nemes rézbe plántált, ércbe, ezüstbe, aranyba faragott „szöveggel”. Jelképértéke lehet annak is, hogy az erdélyi Hunyadi László képzeletét a kilencvenes évek fordulóján már nem a kerekded idomú lányok és nem a kecses szarvasok, hanem éppen a keszeg és elszánt, groteszk lovasok, Don Quijoték alakja foglalkoztatja. Munkáiban egyre kevesebb a humor és egyre több a rezignáció. Különben Hunyadi László munkáit, nevét és mesterjegyeit már régóta nemzetközi katalógusok kodifikálják.
Íme, valami, ami megmarad a mából, amikor már hírünk-hamvunk se lesz, ezek a munkák dacolnak az idővel, elbeszélve a kései koroknak, hogy 1991-ben még itt voltunk, itt éltünk és közülünk egy kiváló ember ilyen remekműveket tudott alkotni.”
(Marosi Ildikó: Üzenet kései koroknak, Romániai Magyar Szó, 1991. júl. 27-28.)